Levél ahhoz, akitől soha senki nem kérdezte meg

A civilizáció mindent elsöprő zaja közepette létezik egy ijesztő, jeges üresség: soha, senki nem kérdezte meg tőled — te mit szeretnél?

Senkit nem érdekel, miről hallgatsz elalvás előtt. Senki nem kérdezi meg, akarsz-e most előrerohanni, vagy életbevágóan szükséged van rá, hogy összegömbölyödj és egyszerűen csak aludj. Vég nélkül diktálják, mit kell tenned, de senki nem teszi fel az elemi, bensőséges kérdést: „És te hogy érzed most magad, drágám?”

Ez a levél egy emlékeztető: nem kell kiérdemelned a lélegzés jogát. A könnyeid normálisak. A fáradtságod szent. A dühödnek joga van kijutni. Engedd meg magadnak, hogy ne tökéletes legyél, hanem élő.