Levél arról a határvonalról, amelyet a szülőknek soha nem szabad átlépniük

Nincs semmi ijesztőbb annál a pillanatnál, amikor tiszta, őszinte szívvel nyitod ki otthonod ajtaját az idősebbek előtt, és válaszul a hátad mögött fondorlatok és összeesküvések szövődnek. Amikor a szülők megfeledkeznek a semlegességről, és vakon a fiuk vagy a lányuk oldalára állnak a másik házastárs ellen.

Amikor beleavatkoznak egy másik kapcsolatba, a szülők gyakran biztosak abban, hogy helyesen cselekszenek. De nem ismerik a teljes igazságot, és még csak nem is tudatosítják, milyen megsemmisítő, helyrehozhatatlan fájdalmat okoznak a másik embernek, és hogyan nyomorítják meg saját unokáik sorsát, szétszakítva a világukat.

Ezt a levelet a nemzetségi becsület legfőbb törvényének emlékeztetőjeként írom: soha ne váljatok bírákká saját gyermekeitek házában. Ne szőjetek intrikákat, ne osszátok meg azt, ami oszthatatlan, és ne tanítsátok őket arra, hogyan éljenek. A ti hivatástok a csendes fény és a jó támogatás, nem pedig az az erő, amely lerombolja azt, amit nem ti építettetek.