Az érettség két véglete: a hízelgés és a romboló beavatkozás között

A generációk kapcsolatát figyelve gyakran ugyanazt a drámát láttam: amikor a szülőknek nincs saját támaszpontjuk, elkerülhetetlenül a két véglet egyikébe esnek. Egyesek hízelegni kezdenek a gyerekeiknek, félnek egy felesleges szót kimondani, és idegen szerepeket játszanak — csak hogy ne vesszenek el, csak hogy egy cseppnyi figyelmet kapjanak.

Mások az ellenkező, még veszélyesebb utat választják — túlságosan aktívvá válnak a fiatal család életében. Anélkül, hogy ismernék a valódi körülményeket, vagy azt, ami valójában két szív között történik, betörnek tanácsaikkal, ítéleteikkel és rendszabályaikkal.

Amikor a Zolotoy Mir (Arany Világ) architektúráját alkottam, szerettem volna az idősebb generációnak lehetőséget adni arra, hogy újra érezze saját belső támaszát, és megélje, hogy élheti és élnie is kell a saját életét. Ez a jelentés zárt tere, ahol az embernek már nem kell hízelegnie a figyelemért, és nem kell önmagát mások fölé emelnie gyermekei családjába való beavatkozással.