Levél a kódex tisztaságáról, amikor a szív túl későn találkozik „Az Igazival”

Nincs fájdalmasabb annál a pillanatnál, amikor egy nem tudatos, hajszálon függő házasságban élsz, végső erődből tűrsz — és hirtelen megjelenik az utadon egy ember, és teljes lelkeddel megérted: ő az igazi. Ez az a próbatétel, amelyben az emberi becsület teljes mélysége vizsgázik.

Valaki ebben a másodpercben enged a gyengeségnek, hazugságra és árulásra adja a fejét, meggyalázva ezzel a jelenlegi otthonát és az új, tiszta érzést is. Egy ilyen lépés következménye mindig rettenetes: az emberek, akik egykor egy ágyat osztottak meg, összetörik egymás szívét, és könyörtelen ellenségekké válnak, készen arra, hogy szétszaggassák egymást, közben pedig a gyerekek szenvednek.

De van egy másik út is – a belső erkölcsi kódex útja, amikor egyszerűen nem engedheted meg magadnak, hogy hazugságon keresztül lépj egy új kapcsolatba, bármennyire is fáj a szív. A tisztaságot választod, és visszalépsz. És akkor az élet újra külön partra sodor benneteket – egészen addig, amíg mindketten meg nem nőttök, és valóban szabaddá nem váltok. Néha egy ilyen fájdalom után az ember olyan mélyen bezárkózik önmagába, hogy fél újra próbálkozni. Máskor pedig a sors, kivárva a tisztaság és a szabadság óráját, újra összehoz két felnőtt lelket – immár árnyék és akadály nélkül.