Két út a házasságon belül: tűrni kiút nélkül, vagy megtanulni alkotni

Amikor az emberek felismerik, hogy házasságukban nincs már meg a régi közelség, két út áll előttük. Az első — évekig tűrni, egymás kedvében járni, a fájdalmat udvarias mosolyok mögé rejteni a vendégek előtt, és meggyőzni magukat arról, hogy „nincs kiút”, vagy hogy „a gyerekekért tűrni kell”. De az egykapus játék soha nem menti meg az otthont — csupán lassan kiégeti annak a lelkét, aki mindent egyedül cipel.

A második út — megtalálni magunkban a bátorságot, hogy felhagyjunk a színleléssel, és megpróbáljunk valóban családot építeni: közös célokat találni, a nulláról megteremteni a saját családi értékeinket, és élő hagyományokat alapozni meg, amelyekben ott van a kölcsönös tisztelet és támogatás.

Amikor a Család Világának architektúráját alkottam, pontosan ezt az esélyt akartam megadni az embereknek a becsületes teremtésre. Mert nem úgy születünk, hogy tudjuk, miként őrizzük a tűzhelyet — minden nap tanuljuk megteremteni a családot, ha mindketten készek vagyunk egymás felé fordulni.